Rólunk

 

„A ruhák nem érnek addig semmit, amíg valaki nem viseli őket.”
Marc Jacobs

A ruha nem csak egyszerűen öltözeteti az embert; az öltözködés felfedi személyiségünk egy részét. Amikor kiválasztjuk őket az üzletekben vagy reggel a gardróbnál, már akkor tudjuk (tudatosan vagy tudatalatt), hogy mit akarunk velük kifejezni. Egy jól sikerült vásárlás alkalmával olyan darabokra tehetünk szert, amelyek kihangsúlyozzák egyéniségünket, önbizalmat és magabiztosságot adnak. Mindannyian mások vagyok; eltérő tulajdonságokkal, igényekkel, ízléssel, szenvedéllyel gondolkodunk a világról, magunkról, ezért szerencsés a kellő odafigyelés: hol és mit kínálnak számunkra. 

Ennek megfelelően választottuk ki vezető divatcégeket - akik neve egybeforr a minőséggel, igényességgel és stílussal - akik közvetítésében a klasszikus-, a vidám és bohókás-, elegáns- és extravagány stílus is képviselteti magát üzleteinkben.
Ahhoz, hogy hangulatunknak, stílusunknak és alkatunknak megfelelő egymáshoz jól illő ruhadarabokat válasszunk ki, bizony néha nagyon jól jön a szakértő segítség. Ebben is számíthatnak ránk a vásárlók, ahogy a diszkrét odafigyelés és a kedvesség is alapvető hozzáállás kollégáink részéről. 

Hévízi és keszthelyi My Street Fashion üzleteink női és férfi divatáru kollekcióiban nagy választékban találhatóak polók, ingek, pulóverek, felsők, nadrágok, szoknyák, zakók, kabátok, nyakkendők és kiegészítők, amelyek egymással tökéletes összhangban vannak. 

 

Interjú készült Papp Ibolyával, a My Street Fashion alapító tulajdonosával az aFüzet.hu életmód és kulturális online magazinba:

A ruhák, a divat, és ami mögötte van

Mióta világ a világ, az ember képes a külsejével, kinézetével hódítani, divatról pedig már a mammutvadászat kora óta beszélhetünk - ha nem is jelen formájában, de már akkor létezett. Lévén, hogy az embert érő környezeti ingerek 70-80 százaléka vizuális eredetű, nem is kérdés, hogy miért imádjuk mi nők (és egyre több férfi) annyira a szép ruhákat. A divatszakma csábító, de átláthatatlan útvesztőjében azonban, nagyon könnyen elveszítheti a fonalat az átlagos halandó. A gyanútlan vásárlót olcsó hamisítványok és jó vételnek, megfelelő minőségűnek látszó ruhaköltemények kísértik. Óriási a túlkínálat, lépten-nyomon, butikokba botlunk: a plázákban, az utcákon, a piacon, a partokon, még a rendezvényeken is ruhákat árulnak. Honnan tudjuk, hogy jól vásárolunk? Hányszor fordult elő már velünk, hogy csak a pillanatnyi fellángolás miatt, vagy az eladó rámenősségének köszönhetően vittünk haza egy újabb felesleges holmit? Tele a szekrény, mégsincs mit felvenni. Ismerős? A téma kimeríthetetlen, de valahol el kell kezdeni, ezért egy olyan illetőt kerestem meg kérdéseimmel, akiről tudtam, hogy személyiségével, kitartásával, rátermettségével, és a ruhaiparban eltöltött több évtizedes tapasztalatával a háta mögött, nagyon sok olyan érdekességet tud nekem mondani, amik segítenek egy tudatosabb vásárlói magatartás elérésében. Papp Ibolyával, a keszthelyi és hévízi My Street Fashion üzletek tulajdonosával beszélgettünk a divatról, ruhákról, és a butikok mögötti világról.

Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a ruhákkal, mikor lépett be az életedbe a divat?

Budapestre jártam ruhaipari szakközépiskolába, ami annak idején az egyetlen szakirányú középiskola volt az országban. Nagyon magas szinten zajlott az oktatás, ott fedeztem fel először a szakma szépségét. Sokat varrtam magamnak, minden ruhát, amit hordtam, én készítettem el. Folyamatosan kísérletezgettem, ismerkedtem az anyagokkal, szabásmintákkal, és persze éjjel-nappal varrtam. Nagyon jól tanultam, mégsem mentem tovább, helyette visszatértem szülővárosomba, Keszthelyre. Még 20 se voltam, amikor kiváltottam az iparengedélyt és elkezdtem otthon varrni. Viszonylag hamar kialakult az egyre bővülő kuncsaftköröm, szépen eldolgozgattam, ezt csináltam úgy 20 évig.

Mennyire volt változatos ez a munka?

Egyáltalán nem volt egyhangú, szerettem csinálni, hiszen minden ruha más munkát igényelt. Burdát járattam, levettem belőle az alapmintákat, amiket mindig az igényekhez mérten átalakítottam. Mivel otthon végeztem a munkát, folyamatosan elérhető voltam, ami előny és hátrány is volt egyben. Mondanom sem kell, hogy elfelejthettem a hétvégéket, ugyanúgy jöttek akkor is. Ezt nem panaszképpen mondom, mert az életem erről szólt, és szerettem is. De azt tudni kell, hogy a folyamatos varrás, a görnyedt testtartás komoly hátfájást tud okozni. A masszőröm még mindig azt korrigálja. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy azt mondjam: elég volt. De mivel nem akartam messze menni a ruházattól, gondoltam, nyitok egy üzletet Hévízen.

Ez mikor volt és milyen márkákkal kezdtél?

Ez 9 éve volt, 2008. július 10-én nyitottam - pont a válság évében. Mondanom sem kell, mindenki hülyének nézett. Azt mondták, nem fog sikerülni. A párom a fejét fogta, én meg hitelt vettem fel, hogy beindítsam a boltot. Nagyon elszánt voltam, bíztam a dologban és magamban, de azért izgultam, hogy vajon tényleg menni fog -e. A német női ruházattal, a Cecillel indultam. Nem volt könnyű időszak az elején, de szerencsére a turisták ismerték, szerették. Örültem nagyon, de előrelátóan gondolkodtam: ami bejött, azt mindig visszaforgattam, nem éltem fel. Azután egyre csak bővültem. A női ruházat mellé hamar be kellett szereznem a férfit is. Elsőként a Casa Moda jött, aztán ahogy mind nagyobb helyiségbe költöztünk (ma már három üzlethelyiség van egybenyitva), úgy bővült a kínálat is. Pár éve Tommy Hilfigerre esett a választásom, ami még sehol sem volt kapható se Hévízen, se a régióban.

Azért az egy nagyobb falat lehetett, ha jól sejtem. Nagy név - nagy dobás, ugyanakkor nagy kockázat is lehet.

Így van, de ennél lejjebb nem akartam adni. A választásom első szempontja a magas minőség volt. Olyan nagy nevet akartam, amit ismernek a turisták is, ami egy kicsit fiatalosabb, de a középkorosztály és felette is ugyanúgy tud vele azonosulni. Egyértelműen a Tommyra esett a választásom.

Azt mondod, Tommy Hilfiger, de mondhatnánk Pierre Cardent, Calvin Kleint is, és még sorolhatnám a nagynevű márkákat. Szerintem sok mindenkit érdekelhet, hogy az ő esetükben a nevet veszem meg vagy a minőséget? Mit tud egy 50-100 ezer forint értékű ruha, amit mondjuk egy 10-20 ezres nem? Mit kell nekem megfizetnem?

Azt a plusz csavart, amit a többiek esetleg csak megpróbálnak utánozni. És természetesen a minőséget is, igen. Egy Tommy Hilfiger ruha tapintása, a gombjai, a varrása még a laikusok számára is látványos különbséget mutat az egyszerűbb ruházati terméknél. Ezen kívül, speciel nekem, a színvilága is nagyon tetszik: a kék- fehér- piros. És a Tommy Hilfiger szemlélet, ami az egész mögött van. Nemrég olvastam el az életrajzi könyvét. Hát, nem semmi az ember! Keményen kezdte, a hippi korszakban volt tinédzser. Benne volt mindenben: hosszú haj, kábítószerek, mindent kipróbált, de már akkor is érdekelték a ruhák. Tudta, hogy ő más akar lenni. Ki akart tűnni a tömegből. Állandóan járta az utcákat, a boltokat, ami tetszett neki, megvette, átszabta, és abból kitalált egy új dolgot. Mindig a fiatalokat nézte, hogyan öltöznek. A kontinensek között ingázott, partnerségeket alakított ki, majd 1984-ben megalapította saját cégét és márkáját. Azt szerette volna, ha a nevével fémjelzett márka a nyarat, a szabadságérzetet, a könnyedséget, a luxust egyszerre sugallja. Ma már ott tart Tommy Hilfiger, azon van, hogy minél többet adjon a világnak. Mindig is ez volt benne. Miután fölépíti az ember a karrierjét, a csúcson van, elér az önzetlen adás pillanatába. Amikor már megteheti.

Az interjú folytatását az afuzet.hu alábbi linkjén lehet elolvasni:

https://afuzet.hu/a-ruhak-a-divat-es-ami-mogotte-van/​

Életképek, csapatunk

My Street Fashion Keszthely
Cím: 8360 Keszthely, Frech M. utca 2-4. (Alphapark)
Mobil: +36 20/316-7052
E-mail: info@streetfashionheviz.hu

My Street Fashion Hévíz
Cím: 8380 Hévíz, Széchenyi utca 2.
Mobil: +36 20/398-5020
E-mail: info@streetfashionheviz.hu



Created by Moksaphoto ©2018